Már egy ideje érlelem a postot, várakoztatom.
Nem azért, mert nincs mit írnom róla, hanem mert nem igazán volt időm ide ülni a gép elé ás összedobni nem akartam csak úgy. Megérdemel egy élvezetes, hosszú bejegyzés.
Viszont felújításban vagyunk, a pocakbaba(kislányom megnevezése) is jobban meggyötör és tavasz van, kertezés, séták...
De most már éppen ideje volt, hogy elkészüljön.
Az első részt már nem most olvastam, de maradandó nyomot hagyott, nagy kedvenc lett. Féltem, hogy nem fogja túlszárnyalni az elvárásaimat a második kötet. elmarad majd messze tőle, mint általában a folytatások.
De jelentem, jelentősen túlhaladta. Még jobban tetszett, mint az első.
Míg az első részben sok időt elvett a karakterek ábrázolása, a történet hátterének megalkotása, addig itt már élvezetesebb, izgalmasabb történések voltak.
Rendesen izgultam, hogy mikor, mi fog történni. És bizony mindig volt valami akció, valami izgalom, harc, üldözés. Vagy ha nem, akkor még alaposabb kidolgozása a világnak. Árnyaltabb lett. Érdekesebb. mindkét oldalt részletesebben megismertük. De mégsem tudunk meg minden lényeges információt, vannak még lappangó titkok.
A szereplők kevesebb monológot, kevesebb belső harcot, vívódást kaptak. Kevesebb lelkizés volt. Én ennek kifejezetten örültem, mert így pörgősebb volt a cselekmény.
Viszont több lett az apró kirakós darabka, ami a teljes világ megismeréséhez kell. Élveztem a kikövetkeztetéseket, az agyalásokat nagyon. Próbáltam lépést tartani a szereplőkkel, sőt kicsit talán hamarabb rájönni az egyezésekre, mint ők. De azért le voltam maradva jócskán.
Érdekes volt az emberi hanyatlásról olvasni. Ahogy elő kerülnek a rossz tulajdonságaink, ugyanakkor a jók is, az esendőségünk, kiszolgáltatottságunk.
Tetszett, ahogy a "gépeket" érzelmekkel ruházták fel és emberiek voltak, de nem teljesen olyanok, mint mi..
Kira, a főszereplő még szerethetőbb lett. Nem agyatlan, buta liba szerencsére.. Tele van morális gáttal, próbál mindkét fél felé jó lenni, ami nem könnyű. De már nem egysíkú, nem bábú. Hanem kezd érezni, szeretni jobban. Az első részben nekem túl hideg volt, ami most teljesen eltűnt.
Samm karakterét nagyon szeretem, de még mindig nem igazán tudom hova tenni. Kicsit hiányos. Remélem következőekben több szerepet kap majd és ráérzek majd az igazi karakterére.
Kaptunk új szereplőket, akiket lehetett szeretni és nagyon nem szeretni. Eltűntek régi résztvevők. Van aki több lett, mint mellékszál.
Tetszett, hogy Kíra mellett most már több szálon is futott a cselekmény, ami nagyjából egyformán volt hangsúlyos. De azért mindig vártam, mikor kapom vissza a főszereplős vonulatomat, ami a legjobban izgatott.
Szerettem az emberi kapcsolatok szövevényét. A szereplőket. Az érzéseiket.
Szerettem a "szerelmi" szál lassú haladását és vívódásokat.
Tetszett, hogy érzelmeket, gondolatokat váltott ki belőlem.
Szerettem a hátborzongató részeket, még jobban az akciódús, menekülőseket.
Szerettem a könyv hangulatát és a nyelvezetét.
Szerettem a részletes kirakót. Ugyanakkor nem egyszerre kaptunk mindent, hanem szép lassan, fokozatosan. Mégsem veszítettük el a fonalat a sok szál ellenére is.
Szerettem, hogy a rengeteg különféle rész, mégis eggyé olvadt össze. hogy egyik sem volt hangsúlyosabb( emberek-részlegesek kapcsolata, Kira magánélete, a világ felépítése, harcok....)
Szerettem a világot, amiben játszódik, bár nem élnék benne.
Szerettem a változatosságát, a fordulatokat, a lendületét.
Szerettem a jelzőket.
Szerettem, hogy alig tudtam letenni és nem untam egy sorát sem.
Azt hiszem nem nagyon van olyan része a könyvnek, amit ne szerettem volna.
Nem emlékszem ilyenre legalábbis.
A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!
Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/
524 oldal
saját, recenzió
Fülszöveg:
Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.
Idézet:
Néha a bizalom a legijesztőbb dolog a világon.
Kinek ajánlanám? Bárkinek. Mert ez az a könyv, amiben megtalálható egy jó romantikus történet, egy jó disztópia alapjegyei is.
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Összetettsége és a lendületessége.
Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése