Maxim kiadó

Hamarosan érkezik az Ünnepi Könyvhét.
A Maxim kiadó nem hagy minket friss megjelenésű könyv nélkül.
És nem csak sok újdonságot hozok nektek.

Íme a lista:

John Green és David Levithan:

Will & Will – Egy név, két sors

Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Egy hideg éjszakán, Chicago egyik legfurcsább pontján, két idegen útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve kettőjük világa összekeveredik, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik.

 A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két Will Grayson azon kapja magát, hogy életük váratlan hatással van egymásra, mindketten új és meglepő irányokban indulnak el. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Pici Cooper, támadó játékos focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amihez foghatót még nem látott a világ.

Ajánlók:

 „Igazi kaland… A két Will között váltakozó struktúra ellenére a regény olyan összeszedett, hogy az már-már csodával határos. Ám egyik Will sem ér Pici Cooper nyomába – amit szerencsére mindketten felfognak a regény végére… A Will Grayson, Will Grayson annyira vicces, durva és eredeti, hogy még a musicalutálók is imádni fogják.”

Regina Marler

„A váltott nézőpontú fejezetekben a szerzők két kamasz fiút követnek nyomon, akiket ugyanúgy hívnak. A két Will Grayson a regény közepén összetalálkozik, és ettől talán mindkettőjük élete megváltozik. Az egyik Will tipikus Green-karakter: okos különc, akinek egyik alapszabálya, hogy mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. Legjobb barátja óhatatlanul magára vonzza a rivaldafényt: Pici Cooper, a nagydarab, feltűnően meleg osztálytárs, aki elszánja magát, hogy színpadra állítja önéletrajzi musicaljét. A másik will (aki végig kisbetűvel szerepel) dühös és depressziós; életének egyetlen fénypontja internetes barátsága „Isaac”-kel. Amikor will beleegyezik, hogy egy este találkozik Isaackel Chicagóban, az olvasó előre tudja, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki… és nagyot téved. A remekül megkomponált nagy fordulat teljesen új irányba tereli a történetet, még gazdagabban árnyalva (kisbetűs) will karakterét. A befejezés dicséretre méltó, bár igencsak valószínűtlen. A cselekmény telis-tele van vicces részekkel, főleg az elnyomhatatlan Pici Cooper jóvoltából, aki saját regényt érdemelne. A nyers, szexuális tartalmú nyelvezet – egy feles a bárban »Olyan ízű, mint a sátán fasza« – miatt a gimnazista korosztálytól fölfelé ajánlott, és ez a közönség biztos nyitottan fogadja majd a regény üzenetét, miszerint a szeretet minden formáját meg kell ragadni. 14 éves kortól ajánlott.”

Publishers Weekly

„Az egyik Will Grayson nem akar mást, csak lakatot tenni a szájára és tartani a távolságot; a másik pedig csak arra vágyik, bár lenne kivel beszélnie, bár lenne kihez közel kerülnie. Ám amikor a két Will Grayson találkozik, két világ ütközik, és egyikük élete sem lesz többé ugyanaz. A mindkét Will sorsát megváltoztató Pici Cooper »a legnagyobb ember a világon, aki egyben irtó meleg, és a legmelegebb ember a világon, aki egyben irtó nagy«, s éppen egy minden határon túlmenő musicalen dolgozik az életéről, bizalmáról és igaz szerelméről. Míg az egyik Will Grayson járni kezd Jane-nel, és megerősíti kapcsolatát régóta legjobb barátjával, Pici Cooperrel, maga Pici képes megadni a másik Will Graysonnak a kellő szeretetet és támogatást, hogy a fiú felvállalhassa önmagát barátai és családja előtt. És a két Will Grayson együtt mutatja meg Picinek, milyen nagyra becsülik őt. Pontosan, ahogy az olvasó Greentől és Levithantől elvárná, a regény szereplőgárdája csupa esendő, csodálatos karakterből áll. A nevenincs zenekarok hajkurászása a nagyvárosban (ezúttal Chicagóban), a mackós dívák, valamint a meleg és hetero világok egybefonódása mind jellemző Levithanre; a züllesztő és zavarodott Maura meg Jane pedig ugyanolyan bonyolultak, akárcsak Alaska vagy Margo volt Green korábbi műveiben. A cselekmény egy fantasztikusan színpadias, édes, romantikus gesztushoz fut ki, abban a jellegzetes stílusban, amit az olvasók elvárhatnak az ifjúsági irodalom ezen két mesterétől. Habár nem teljesen eredeti karakter – vagy talán pont azért, mert olyan ismerős –, Will Grayson biztosan hamar rajongó közönségre fog találni.”

VOYA

„Will Grayson szereti az indie rockot, és a grimaszolós, dühös mostohagyerek szerepét játssza hihetetlenül óriási, imádnivaló, meleg legjobb barátja, Pici Cooper oldalán, miközben fel sem fogja, hogy másik barátja, a szintén indie rock-rajongó Jane után epekedik, amíg késő nem lesz. will grayson (aki sosem ír nagybetűvel) szinte mindent utál, kivéve a reggeli közös kávézást a legjobb barátjával, Maurával, valamint az esti titkos chatelést az internetes pasijával. A két fiú külön-külön világa egy chicagói szexshopban találkozik össze, miután mindkettejük esti tervei füstbe mennek. A szerelem, az őszinteség, a barátság és a bizalom egyaránt nagy szerepet kap, és a történet végül a világ legmelegebb, legkáprázatosabb musicaljében csúcsosodik ki. Green meg Levithan műve okos, szellemes, pezsgő és sziporkázó love story, amiben a röhejes zseniálisan keveredik a reálissal. A Will és will szemszögéből váltakozó fejezetekben életre kel minden alapos gonddal megrajzolt szereplő, különösen Pici Cooper, akinek sorhátvéd nagyságrendű, »ami a szívén, az a száján« típusú személyisége megnyeri még a legmogorvább mogorvákat is (ld. will grayson). Ahogy kibontakozik a két fiú meg a mellékszereplők története, az olvasók egyszerre fognak nevetni, sírni, és teli torokból énekelni.”

Kirkus Reviews

„Két szupersztár szerző állt össze ebben a regényben, és a páros igazán kitett magáért: fantasztikusan lendületes történetet alkottak… amelyet bőségesen adagolt komédia és bölcs tanács sző át.”

Booklist

A szerzőkről:

David Levithan

Amennyire én tudom, rajtam kívül csak két David Levithan van a világon: édesapám unokatestvére, meg egy dél-afrikai ügyvéd, aki legjobb tudomásunk szerint nem a rokonunk. A Levithan vezetéknév valójában egy bevándorlási tisztviselő találmánya: amikor a dédapám Amerikába jött Oroszországból, a családnevét latin betűkkel Levitanként kellett volna, hogy átírják. Ám valahogy odakeveredett az a „h”. Ezért ha én bármikor egy másik Levithannel találkozom (ami ritkán fordul elő), igen nagy rá az esély, hogy az illető a rokonom.

Mindezzel együtt a Will Grayson, Will Grayson történetét olyasvalaki ihlette, akinek a neve nagyon hasonlít az enyémre, mégsem egyforma. David Leventhal velem egy időben járt a Brown Egyetemre, és az emberek gyakran összekevertek kettőnket. Ez igencsak viccesnek bizonyult, mert míg David káprázatosan tehetséges táncos volt, én… nem voltam az. Szóval sokszor előfordult, hogy valaki döbbenten felkiáltott: „Fogalmam sem volt, hogy aki olyan csetlő-botló, mint te, az ilyen kecsesen tud mozogni a színpadon!” Én meg kénytelen voltam azt válaszolni: „Hát, izé, az nem én voltam.”

Végül aztán nem sokkal a diplomaosztó előtt felvettem a kapcsolatot Daviddel, és találkoztunk. Azonnal összebarátkoztunk, és amikor az egyetem után mindketten New Yorkba költöztünk, állandóan együtt voltunk. A nevünk hasonlósága gyakran összezavarta az embereket… én meg arra gondoltam, nahát, ebből talán érdekes sztori sülhet ki.

A vicc az, hogy David Leventhal egyetemi szobatársát úgy hívták… Jon Green.

John Green

A keresztnevemet a dédapám, John Michael Crosby után kaptam, aki vándorszellemű baseballedző volt, időnként pedig fogó játékos. Szeretem a nevemet, de néha határozottan kellemetlen John Greennek lenni, mert jó sok van belőlünk. Többek között van egy ingatlanügynök John Green Mississippiben (aki legnagyobb bosszúságomra elhappolta előlem a johngreen.com címet), egy botanikus John Green Ausztráliában, és persze ott van még John Green, a világhírű jetiszakértő. Az utóbbi John Green, akit olyan nagyra becsülnek a jetikutatás világában, hogy gyakran a „jetikalipszis négy lovasának” egyikeként emlegetik, igazság szerint a halálos ellenségem. Egyszer írtam egy cikket, amiben futólag megemlítettem, hogy a jeti ugyebár csak kitalált lény, mire John Green levelet küldött nekem, miszerint a jetiellenes hozzáállásommal szégyent hozok a John Green névre.

Nos, ilyen nehéz John Greennek lenni. Vagy mondjuk Will Graysonnak, ha már itt tartunk.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett.  Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

Ajánlók:

„Pazar mese furcsa, és különleges emberekről, akiket a múlt kísért, és a jelenben nagyon bizarr körülmények között élnek. Amint Coralie és Eddie megpillantják egymást, mély, misztikus, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, és válik önálló erővé. Ez viszi előre a történetet.”

The New York Times

 „Lenyűgöző és gondolatébresztő. Hoffman varázslat és csoda iránti hajlama teljes erejében mutatkozik ebben a különös, gazemberekkel, csalókkal, korrupt politikusokkal, az aranykor gazdagságával csillogó és nyomortól sötét világban. New York City korabeli káosza és pompája önálló karakterként jelenik meg a regényben; legalább olyan félelmetes és mámorító, mint a mutatványos-világ, amely Coralie-t fogságban tartja és híressé teszi.”

People

„Alice Hoffman lenyűgöző új regényében is a rá jellemző írói alkímiával találja meg a különlegest a hétköznapiba. Ha olyan elbűvölő szerelmi történetet keresel, amely a hely történetét és szellemét is bemutatja, a Gyönyörű titkok múzeuma kitűnő választás.”

USA Today

„Hoffman mesterien szövi egybe a leendő szerelmesek monológjait az 1911 tavaszáról szóló korabeli eseményekkel. Az eredmény: csodálatosan gazdag narratíva. Hoffman prózája ezúttal is lírai szépségű; kitűnően ábrázolja New York nyüzsgő bonyolultságát

Publisher's Weekly

„Hoffman az írói mesterség nagymestere, a nyelv szerelmese. Minden mondata precíz és tudatos. A Gyönyörű titkok múzeuma megérdemli a „különös” jelzőt. A „rendkívülit” is. Szenvedéllyel megírt, szenvedélyes regény; egy helyet és egy kort ünnepel úgy is, hogy közben New York történetének egy rendkívül sötét korszakát tárja fel.”

The Boston Globe

„Hoffman lüktető életet lehel egy varázslatos mese és a tények elegyéből alkotott történetbe. Lenyűgöző és drámai. Az írónő rémségeket és bűbájosságot ábrázol ebben a csodálatos mesében, amely felszabadulásról, szerelemről szól a hazugságok, a vágyakozás és az átalakulások metropoliszában.”

Booklist

A szerzőről:

Alice Hoffman első regényét huszonegy éves korában írta, amikor még a Stanfordon tanult. Azóta számos regényt írt, melyeket több mint húsz nyelvre lefordítottak. Könyvei számos figyelemreméltó elismerést kaptak, és sok dícsérő kritikát a The New York Times, az Entertainment Weekly, a The Los Angeles Times, a Library Journal, és a People Magazin hasábjain.

Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje

Alan Bradley egy elbűvölő regénnyel tér vissza, amelynek főhőse a rettentően okos és rendíthetetlen tizenegy éves nyomozó, Flavia de Luce. A koraérett vegyész mérgek iránti szenvedélyének köszönhetően deríti ki a Palánkosban történt gaztettek közötti összefüggéseket.

Flavia megkéri az idős cigányasszonyt, hogy jósoljon neki kristálygömbjéből, és meglepetésére a jósnő tud Harrietről, az édesanyjáról. Mi több, egykor ő maga is a Buckshawban, a de Luce család birtokán élt, a nő óvó felügyelete mellett. Egészen addig, míg Harriet el nem tűnt a hegyekben; ekkor Fenellának szednie kellett a sátorfáját. Flavia mindent helyre akar hozni, de tenni vágyásával az ellenkezőjét éri el, szerencsétlenséget hoz a cigányasszony fejére. A jósnőt éjnek évadján támadás éri a saját kordéjában. Vajon ez annak a helyi mendemondának a következménye, hogy őt okolják egy kisbaba évekkel korábbi elrablásáért?

Flaviát nem hagyja nyugodni a dolog, még akkor sem, mikor „hőn szeretett” nyomozótársával, Hewitt felügyelővel kell osztozkodnia az ügyön. De hogyan kapcsolódik a bűntény az eltűnt csecsemőhöz? Mialatt Flavia ezen töpreng, egy másik testre bukkan.

Hűséges kerékpárján, Gladysen járja a vidéket nyomok után kutatva, s eközben találkozik egy elegáns művésznővel, akinek a birtokában van egy igen kivételes tárgy, egy portré, amely segít fényt deríteni a legnagyobb rejtélyre: milyen is Flavia legbelül?

 A szerzőről:

Alan Bradley számos könyv szerzője. Továbbá sok rádió- és televíziós csatornánál és a Ryeson Egyetemen oktatott, mielőtt Saskatoon-ban a Saskatchewan Egyetem Média Központjának televíziós mérnöki igazgatója lett huszonöt évre. Ezt az állását azért hagyta abba, hogy az írásnak szentelhesse az életét 1994-ben.

Alan Bradley Máltán él feleségével Shirleyvel és két macskájával.

Ajánlók: 

„Végtelenül szórakoztató… A szerző ügyesen idéz fel egy korszakot is, de Flavia sziporkázó elbeszélése nyújtja a legfőbb élvezetet.”

Publishers Weekly

„Az élénk, vicces és fékezhetetlen Flavia jellegzetesen nem édes, és a kényelmes falusi környezet is tartogat elég érdekes meglepetéseket.”

Barnes and Noble

„Ha létezik detektív, aki bátor, briliáns és igen imádni való, az Flavia de Luce.” „Ha létezik detektív, aki bátor, briliáns és igen imádni való, az Flavia de Luce.”

USA Today

„Bradley mindent elkövet, hogy az olvasót jócskán meglepje, és egy agyafúrt, fesztelen, különös rejtéllyel szolgáljon.”

Goodreads

„Bradley megint egy elbűvölő, különös, fordulatokban gazdag történetet talált ki, amelynek stílusát és hátterét éppúgy élvezi az olvasó, mint a középpontban zajló nyomozást… Lenyűgözőbb, mint az élet.

The Boston Globe

Sherry Gammon: Elviselhetetlen

A jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott az állását a rendőrségnél, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet kezdjen saját jogi praxisában. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni gyönyörű titkárnőjét, Tesst.

Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennaposak a megaláztatások és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a bizalmatlanság a férfiakkal szemben óvatosságra inti.

Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné? 

A szerzőről:

Sherry Gammon így ír a könyvről: „Kollégistaként a szobatársnőm középiskolai évkönyvét lapozgattam, amelyben felfigyeltem egy fiú képére. Az is feltűnt, hogy az évkönyv neki van dedikálva. Megtudtam, hogy a fiú nem sokkal korábban öngyilkos lett. Mondanom sem kell, ez a boldogtalan vég nem hagyott nyugodni. Elhatároztam, hogy megírom. Amikor a következő félévben felvettem a kreatív írást a tantárgyaim közé, házi dolgozat gyanánt ki kellett találnom a fiú történetét abból a kevésből, amit tudtam róla. A tanáromnak tetszett a sztorim, én pedig kiírtam a lelkemből a feszültséget, amelyet ennek az idegennek a halála keltett bennem. Az írásszenvedélyemet pedig annyira felszította, hogy azóta sem hagytam abba a történetmesélést…”

Ajánlók:

„A könyv tökéletes elegye a románcnak, az izgalomnak, az alávalóságnak és a drámának. Szívszorító és egyben inspiráló Booker és Tess harca, hogy megszabaduljanak a múltjuktól, és megtalálják a boldogságot. Nevettem, sírtam, éljeneztem. Nagyon ajánlom mindenkinek a teljes Port Fare-trilógiát.”

Barnes and Noble

„Megrendítő történet a félelemről, a barátságról és az embereket elválasztó falak lebontásáról. Jól megírt regény megható befejezéssel.”

Goodreads

„Sherry összes könyvének nagy rajongója vagyok. Nagyon tudja, hogyan kell játszani a szívünk húrjain. Most sem okoz csalódást a lenyűgözően jóképű Bookerrel a sorozat fináléjában. Az Elviselhetetlen egy olyan szerelmi történet, mely során újra beleszerethetünk Port Fare-i hőseink mindegyikébe.”

Amazon

„Igazi, őszinte, áradó érzelmek szövik át a sorokat. Nemcsak a lelkünket simogatja a történet, hanem erőt is ad, és példát mutat, hogyan szabadulhatunk meg a múlt béklyóitól.”

Giselle of Xpressoreads

„A Port Fare-sorozat könyveit olvasva gyorsul a szívverésünk, és az izgalmunk minden fejezettel egyre fokozódik, miközben sohasem tudhatjuk igazán, hová vezet bennünket Sherry Gammon a következő pillanatban, de már nagyon várjuk, hogy ott legyünk.”

Kiki Reads Hear

 Továbbá még egy hír a Maxim kiadó háza tájáról:
Rendkívüli 1+1 akciónk, melynek keretében azzal szeretnénk kedveskedni olvasóinknak, hogy bármely regényünk  - beleértve az előrendelhető köteteket is -, megvásárlása esetén az 1+1 megjelölésű könyvek közül egyet ajándékba adunk – a két könyv közül az alacsonyabb árút. A pontos feltételeket és további részleteket az alábbi linkre kattintva ismerheted meg:
 
Megrendelő

És egy játék az olvasóknak tőlük:

Néhány hete indítottuk el Szövegértési versenyünket, ahol olvasóink egy izgalmas versenyben mérkőzhetnek meg egymással a hihetetlen olvasmányokért és a rendkívül értékes ajándékokért!

A verseny részleteit, szabályait, a nevezési feltételeket és a szuper nyereményeket 

a www.dreamvalogatas.hu

 Ha még nem tetted volna meg eddig, szállj be Te is a versenybe, hiszen akár az utolsó fordulóban is be lehet kapcsolódni!

Az Athenaeum Kiadó zenés estje a 86. Ünnepi Könyvhéten

2015. június 4.

18:30 

kolor

  Király utca 13., Budapest, 1075

HELYSZÍN: ELŐADÓTEREM/MOZITEREM (alagsorban)

Egy jó kis könyves rendezvény annak, akinek van egy kis ideje. Nézzetek be mindenképpen. Már csak azért is, mert:

A helyszínen a rendezvény teljes ideje alatt kedvezménnyel vásárolhatók meg az Athenaeum Kiadó könyvheti könyvei

A műsorról:

Az est házigazdája: Karafiáth Orsolya 

Nyáry Krisztián, az Athenaeum Kiadó és a Magvető Kiadó igazgatója köszönti a vendégeket.

Kapcsoljuk Londont - Kovács Eszter íróval és Likó Marcell zenésszel Peiker Éva szerkesztő beszélget (élő videóközvetítés)

Színpadon a Words Are Melodies

Hatala Csenge: Hírzárlat – könyvtrailer bemutatója

A CreatIT bemutatja a MAD NEMERE című mobil alkalmazást 

Babiczky-Pfliegel Dóra: Ép testben 2 lélek – videóbemutató 

Túlzások - Laboda Róbert költővel Szabó Tibor Benjámin beszélget

Csider István Zoltán, Pion István és Potozky László olvas fel Laboda Róbert verseiből.

Hercsel Adél: AnyukaLand – videóbemutató

https://www.facebook.com/events/759099977542935/

Nem veled nevetek - a 86. Könyvhéten Cserenkó Gáborral

Megjelent

Lakatos Levente: Megrepedt álarc 

Liza két éve megállapodást kötött. Liza két éve színleli a boldogságot. Lizát két éve nem érintette férfi.

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier küszöbén álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy banális félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi? Ki kerül ki győztesként az érdekek és az érzelmek összecsapásából?

A népszerű magyar szerző, Lakatos Levente új, Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatában erotikus jelenetekkel színesíti a politikai cselszövések, a tiltott kapcsolatok, valamint a hétköznapi illúziók, azaz a gyarló hazugságok világát.

Én már olvasom. És te?

Itt megvehető: http://bit.ly/szigorebook1

Jean-Pierre Montcassen, azaz Cselenyák Imre

Egyre több, a jobbnál jobb magyar történelmi regény.
Egyik képviselőjével készítettem interjút nektek, aki Jean-Pierre Montcassen néven alkot főként és nem csak történelmi regényeket.

 - A könyveid mind történelmi témájúak. Fiatalabb korodban szeretted a történelmet, mint tantárgyat? Ezért is választottad e kissé nehezebb stílust?

Dehogy is! Legalább hat regényem kortársirodalom, tehát nem történelmi. Persze értem, hogy a kérdés a történelmi műveimre utal. Igen, fiatalabb koromban is és most is szeretem a történelmet. Sok estben elképedve látom, hogy a történelem tanításából mennyire nem okulunk. Gyermekkoromban kétségkívül a história színes, kalandos világa ragadott magával, mostanra ez átalakult, és inkább a múlt üzenetét igyekszem kibontogatni. Méghozzá a régen élt emberek, főképp a kisemberek hányatott életén keresztül. A történelmi korok, az elszigetelt közösségek, az adott körülmények jó témául szolgálnak, hogy rendkívüli események során át mutassam be a kiszolgáltatottak hétköznapjait. Hitviláguk, sajátos tárgyi kellékei közepette.

A magukat vegytiszta kortársírónak tartó epikusok másképpen gondolják, mint ahogy az a kérdésből kicseng. Meggyőződésük szerint egy posztmodern, avantgárd, alternatív regény nagyobb kihívás, mint egy történelmi regény. Véleményükkel semmi kedvem vitatkozni.  

   - Gondolom, némi utána járást igényel, hogy korhű és pontos legyen az adott mű?

Fogalmazzunk úgy, hogy történelmi regényt felelősség írni. Bár azt is sokszor emlegetem, hogy két történelmi könyv között az a különbség, hogy az egyikbe kevesebb a tévedés, de mindenképp törekedni illik arra, hogy a készülő mű a lehető leghitelesebb legyen. A hitelesség persze még nem az élvezhetőség mércéje, de ha kicsit is ad magára a szerző, alaposan utánanéz annak a történelmi kornak, amelybe a valós történetét, avagy a fikcióját helyezi. 

 - Elég termelékeny író vagy. És eléggé széles spektrumban mozog a könyveid korszaka is. Melyik kor mégis a kedvenced? Mennyi idő egy történet megalkotása nagyjából?

A látszat azt mutatja, hogy kedvenc témám az ókor, azon belül is Ó-Egyiptom. Van is benne valami, hiszen négy regényem is a fáraók országában játszódik. Szeretek elmerülni abban a letűnt korban, képzeletben barangolni azon a ma már megváltozott tájon. Sajnos az ó-egyiptomi nyelv kihalt, a Nílus éves áradása az Asszuáni-gát megépítésével csaknem megszűnt, a környezet arculata, növényzete sem ugyanaz, tehát szinte semmi sem maradt meg a fenséges építmények romjain kívül. A fantáziának kell kitöltenie a hiányzó részleteket, s újrateremtenie az eredeti rasszt. Ezen kívül még számos más történelmi korban otthon érzem magam, az Ógörögök, a Rómaiak, az Arabok világában, de a Föld távolabbi tájai is érdekelnek: India, Kína, Japán, Dél-Amerika. És amelyikről még nem írtam regényt, a jövőben talán megteszem.

Magyarország történelmébe is szívesen alámerülök. Írtam regényt Attiláról, az ősmagyarokról, Orseolo Péter, Aba Sámuel, I. András és I. Béla királyokról. Majd nagy ugrást követően a reformkor és a II. világháború is megtalálta helyét a regényeim sorában. Nagyjából fél év alatt írok meg egy 400 ezer karakteres, úgymond közepes nagyságú regényt, amelyet, ha csak pusztán munkaidőben mérem, akkor az 600 óra egy helyben való ücsörgést jelent. És ebben nincs benne a kutatómunka.    

 - Mely könyved készült el leghamarabb és melyik volt a leghosszabb, legtöbbet javítgatott?

A Kamasz-tavasz ifjúsági regényemmel készültem el leggyorsabban. Kettő és fél hónap alatt írtam meg. Leghosszabb regényem eddig a Két kötetes Szidóni, amely Jóslat és Azálea néven jelent meg. Az első részét, beleszámítva a több éves anyaggyűjtést is, öt évig írtam. 

 - Mely szereplőd a legjobban kedvelt a könyveidből?

Az első egy költött hős, a föníciai Szidóni. Őt sokáig dédelgettem, hiszen a legelső regényem központi alakja. A másik Péchy Ágoston, aki élő személy volt, és már a kutatómunka során megkedveltem.

 - Van olyan író, aki hatása alá vont? Akinek az írásait rendszeresen olvasod esetleg? Tervezel más műfajban is könyvet írni?

Természetesen rengeteg író volt és van rám hatással. Csak néhányat emelek ki a sorból, de sok nem is jut eszembe. Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Örkény István, Konrád György, Fekete István, Bohumil Hrabal, Alberto Moravia, Robert Merle, Dragoszláv Mihálylovics, Isaac Asimov, Arisztotelész, Mark Twain, Ivo Andric, Dosztojevszkij, Gorkij, Bulgakov, Mika Waltari, Émile Zola, Axel Munthe, Jean-Paul Sartre...

 - Min dolgozol most, azt megtudhatjuk.

Arany János életét írom.

Izgalmasan hangzik. 

Köszönöm szépen az interjút!

Az íróról rövid életrajz:

Cselenyák Imre (Nyírkáta 1957. január 1.) magyar író, zenész, dalszövegíró, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület alelnöke, a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület valamint a Történelmiregény-írók Társaságának tagja.Több, mint harminc mű szerzője, 2013 májusa óta rendszeresen játsszák A szorgalmas és a rest lány meseoperát, amelynek ő írta a librettóját. Eddig 28 kötet szerzője. Az utolsót, amely 2013 karácsonyára jelent meg, a gyerekeknek írta.

Regényei Jean-Pierre Montcassen néven

• A halál vámszedője (2000, Puedlo)
• Tajgetosz kegyeltje (2001, Puedlo )
• A legionárius (2002, Puedlo )
• Azálea (2003, Puedlo )
• A fáraó lánya (2004, Puedlo) 
• Az egyiptomi kéjnő (2006, Puedlo)
• A magyarok nyilaitól... (2008, Puedlo) 
• Attila, Isten ostora (2008, Puedlo )
• A sivatag hercegnője (2009, Puedlo )
• Az egyiptomi kéjnő (2009, Puedlo, második kiadás )
• A fáraó lánya (2010, Puedlo, második kiadás )
• A sivatag hercegnője (2010, Puedlo, második kiadás )
• Az egyiptomi kéjnő (2010, Puedlo, harmadik kiadás )
• Szamuráj és gésa (2010, Puedlo) 
• A fény leánya (2013, Gold Book)
• Meliki (2013, Könyvmolyképző)
• Az új Isten szerelmesei (2013, Gold Book)

Kötetei

• Kamasz-tavasz (1993, regény) Ifjúsági lap- és Könyvkiadó 
• Szidóni (1996, regény) Kráter Műhely Egyesület 
• Nem történt semmi (1996, elbeszélések) Magán kiadás
• Hé, Emberke! (1997, kisregény) Kráter Műhely Egyesület 
• Eh, Menschenkind! (1999, a Hé, Emberke németül, Seneca-Togora 
• Reggelek (1999, novellák) Puedlo 
• Fuldokló augusztus (2004, regény) Magyar Napló 
• Schlaraffia (2005, regény) Magyar Napló 
• Párhuzamos ellenirány (2007, elbeszélések) Puedlo - Coldwell 
• Ágoston úrfi (2007, regény) Coldwell 
• Az aranyhajú kisfiú álma (2013, mesék) Könyvmolyképző 
• 
  
• Forrás: Wikipédia

Tammara Webber: Easy( Egyszeregy)

Nem vagyok szokva a romantikusokhoz. Főleg nem mostanában. De kell egy kis változatosság alapon, elolvastam.
Sokat nem vártam tőle, csak hogy szórakoztasson némiképp, ne untasson és ne idegeljem fel magam a szereplőkön.
Amire vágytam, meg is kaptam.
Nem csöpögött, nem volt rózsaszín ködös és ifjúsági létére túl szájbarágós, agyon érzelmes és szexközpontú sem!
Kellemes csalódás volt!

Finoman csordogáló romantika, cseppnyi erotika és sok sok  szikra. Kémia felsőfokon a főszereplők között. Kevés olyan könyv van, aminél lehet érezni a szereplők közötti izzást, gyakran hiányolom. Most teljes mértékben megvolt benne a kellő adag.
Egy kis cselekmény, izgalom, párosítva erkölcsi fejtegetéssel és mai valós problémákkal. 
Nem mondom, hogy lerágtam a körmöm és nem volt kiszámítható, de cserébe nem volt bugyuta és fárasztó.

A párbeszédek és a nyelvezete olyan erős közepes, a megítélésem szerint. Talán egy kicsit jobb a közepesnél. 
Nem bővelkedik túl sok leíró részben. A tájról nem tudunk meg túl sokat és az egyebekről. De azért tudjuk mikor, hol járunk és ki, hogy néz ki éppen. Talán pont elég is ennyi.
A párbeszédek hitelesek és hihetőek.

Egy olyan téma került benne terítékre, ami aktuális és elég elszomorító dolog. A nemi erőszak. Illetve jelen esetben csak a majdnem.
Szerencsére nem a jól bevált séma alapján íródott( ami nálam annyit jelent, hogy megemlítik, mert kell valami kis plusz a történetbe, majd el is felejtődik, mintha mi sem történt volna) Az erőszak nincs elbagatellizálva, szappanoperásítva és túl lelkizve sem. 
Nem a drámai részét domborította ki az író és nem is a lelki felét. Hanem inkább nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, a védekezésre! Így szívesen ajánlanám a fiatalabb generációnak okulás céljából.
Ha már ajánlás. A romantika faktor elég magas, de szintén a jóféle. Így ez miatt is figyelmükbe ajánlom az ifjúságnak. Ilyen egy valós kapcsolat. Némi ferdítés, apróbb hazugságok, sérelmek, szikra, egy kis tépelődés, lelki sebek, szex, egyenrangúság, újrakezdés, andalgás, csók....Nem pedig a Szürke ötven árnyalata féle elnyomás, akarat gyengeség...

A szereplők szintén valósnak tűntek. nagyjából ugyan azokat a dolgokat cselekedték, int a valós világban történne.

Lucas egy álompasiba bújtatott bomba, mely robbanhat bármelyik percben. Egyenlőre még tartok tőle. De menthetetlenül imádom már most az igazi férfiassága, védelmező ösztöne és a humora miatt. Valami azt súgja nem lesz ős szimpla karakter. Fog még meglepetést okozni...Mert ez is egy sorozat. Már miért is ne?
Mondjuk én jobban örültem volna egy lezárásnak és vége.

Jacqueline nem egy elveszett lányka szerencsére, bár néha seggbe rugdostam volna, hogy ébredezzen már. De fejlődőképes és meg is teszi ezt a szívességet nekünk a könyvek lapjai folyamán.

Főgonoszunk vagy inkább gonoszaink is hihetően gonoszak és durvák, nemtörődömök. Elhittem és féltem tőlük, szántam őket és gyűlöltem.

Kedvenc részeim Lucas és Jacquelin sms és email csatározásai voltak. Bár idegesíteni kellett volna. de nem. Kellően ironikus, játékos, humoros és szikrázó volt ahhoz , hogy élvezzem.

A borító tetszetős. Viszont én a fülszöveggel nem vagyok elégedett. 

Könyvmolyképző kiadó
saját könyv
Fordította: Komáromy Rudolf
334 oldal

Fülszöveg:
Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök. 
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Idézet:
A túlzott csönd nyomasztó és idegőrlő vacsorafűszer.